MTK legendárium | 203. rész

„Az MTK aranylánca”. (Braun, Molnár, Orth, Opata, Jeny). 16. rész. Opata Zoltán (1900-1982). „A játékosokkal én rendelkezem”.

Opata Zoli edzőként harcosan képviselte saját nézeteit. Ragaszkodott szakmai szabadságához, amit akkoriban Magyarországon, a magyar futball területén nem volt könnyű kivívni. Opatának azonban ez is sikerült, mely a következőképpen történt:

A berlini olimpia futballtornáján a magyar csapat is részt vett. A magyar amatőr játékosok olimpiai előkészítésére az MLSZ Opata Zoltánt szerződtette, melyre Zoli így emlékezett:

„Egy hónappal az indulás előtt elmondtam Zsarnóczay Jánosnak, az előkészületek legfőbb irányítójának, hogy miképpen képzelem el a kiküldendő csapatot. Zsarnóczay azt válaszolta, hogy foglalkoztassam szépen tovább a keret tagjait, igyekezzem őket a lehető legjobb formába hozni, az olimpiai csapat tagjainak kijelölését csak bízzam rá. Erre, én azt mondtam: „Elnök úr, köszönöm szépen az eddigi bizalmát, de nem adom oda magam a nyolc vidéki, nyolc fővárosi elgondoláshoz”. Lemondtam az edzői tisztségről, és csak azért vontam vissza végül ezt a lemondást, mert szememre vetették, hogy ezzel zavart okoznék a csapat körül. Igyekeztem Vághy Kálmánt meggyőzni arról, hogy nem helyes, amit terveznek, ilyen úton nem érhetünk el eredményt. Vághy igazat is adott nekem, de Zsarnóczay és Lénárt Ernő összefogott és mi nem tehettünk ellenük semmit.

Ezután elmondja Opata Zoltán, hogy miért működik a magyar edző eredményesebben külföldön, mint saját hazájában.

A jugoszláv futballszövetségből magyar edzőt kértek a HASK számára. Megírták, hogy körülbelül milyen edzőre gondolnak. Azok a magyar sportemberek, akiktől a HASK számára edzőt kértek, azt válaszolták, hogy pillanatnyilag nem áll rendelkezésre ilyen edző, de hamarosan letelik Opata Zoltán debreceni szerződése, ő valószínűleg megfelelne a HASK-nak. A következő levelet már a HASK küldte Budapestre. A részletes tájékoztatás alapján hozzám fordultak, és ajánlatot kértek tőlem. Megírtam mire vállalkoznék, ismertettem edzői elgondolásaimat, játékfelfogásomat. Nyilván mindent helyeseltek, mert válaszképpen már szerződést küldtek. A szerződés első pontja az volt, hogy a játékosokkal kizárólag én rendelkezem.

Hét csapat került a kezem alá, és két esztendő alatt soha még csak azt sem kérdezték tőlem, hogy az egyik játékos, aki nem játszott, beteg volt-e vagy a formáját nem találtam kielégítőnek.

Végül kiderül, hogy azért itthon sem reménytelen a helyzet, csak megfelelő klubvezetők kellenek hozzá s akkor itthon is szabad kezet kaphat az edző…”

Ezt olvastad már?